Rovatok és cikkek
-Meggypiros: Olajos gépezet - HUN - KUW 1:0 - 2013.06.14.
-Meggypiros: Nem félholdas éjszaka - TUR-HUN 1:1 - 2013.05.27.
-Meggypiros: Isztambul felett az ég... - 2013.03.25.
--------------------------------------------------------------------------------
Olajos gépezet - Magyarország - Kuvait 1:0 (0:0)
Győr, ETO-park, 10 ezer néző
V: Nikolaj Hänni (Vogel, Helbling – mindhárom svájci)
Bogdán – Vanczák, Guzmics, Korcsmár, Kádár – Kanta (Lovrencsics, a szünetben), Varga J. (Juhász, 93.), Koman (Pátkai, 81.) – Dzsudzsák, Böde (Priskin, a szünetben), Gyurcsó (Németh K., a szünetben).
Szövetségi kapitány: Egervári Sándor
A kispad: Király, Megyeri (kapusok), Gyömbér
H. el-Rasidi – M. el-Rasidi, Sahin, A. el-Rasidi, el-Hadzseri – el-Sejk (el-Samali, 60.), A. el-Enezi (el-Haszan, 67.), Ali (Makszid, 67.), el-Szoliman (el-Harbi, 85.), el-Anszari (el-Fatel, 88.) – el-Mutva.
Szövetségi kapitány: Goran Tufegdzsics
A kispad: Abdulgafur (kapus), el-Adzsmi, el-Mejmed, el-Fadel
Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy személyesen tekinthettem meg a találkozót. Sopron-Győr közelsége miatt kitudtam használni ezt a remek alkalmat. Felvettem a vagy 10 éves Hungary mezemet, eltettem egy olasz zászlót, mert más irányba fordítva magyarnak is elmegy. Felkészültem a nagy pillanatra és olyannyira belelkesültem, hogy a Kedves Feleségem is eljött velem. Be voltam pörögve, ETO stadion (itt sem voltam még), válogatott meccs, juhé. Nem érdekelt, hogy ki az ellenfél, de menni akartam, mert 12 éves korom óta ez volt a vágyam. Örültem, hogy elég sokan kijöttünk erre a találkozóra, igazi meccs-hangulat uralkodott a lelátón, és közben igyekeztem, hogy nehogy rossz oldalán tartsam a ad-hoc szerepet betöltő magyar/olasz zászlómat. Legeslegtetejére ültünk, és a kezdő sípszóig körbe vizualizáltam mindent amit csak lehetett: többek között egy hatalmas vajdaszerű úriembert, aki póló nélkül, nagy kidugott hassal, cigivel a szájában az ETO Park Hotel egyik pályára néző ablakában egyensúlyozva, folyamatosan világító vakuval(!) videózta a pályát. Fura látvány volt.
A vendégszektor teljesen üres volt, viszont az ablakokban szintén vakuval telefonozó kuvaitiakat láttam, onnan követték az eseményeket. Egy főre jutó 58 000 dolláros GDP-vel nem is kéne ezen csodálkozni.
Elkezdődött a mérkőzés. A lelátó legfelső szintjéről nekem úgy tűnt, mintha egy full HD-s TV-t néznék, annyira picike volt Dzsudzsák feje, csak onnan ismertem fel, hogy láttam egy szőke mezei pockot iszonyú gyorsan mozogni a rét szélén piros mezben, na gondoltam az tuti Ő lesz. A viccet félretéve kicsit eltúlozva bár de törve nem, felismerhetővé vált egy idő után mindenki, mire a szem felvette a megfelelő zoomolási fókuszt.
Eltelt 10 perc és azt vettem észre, hogy a stadion lelátóinak a tetejét nézem. Gyorsan visszaszegeztem a tekintetem a pályára, elvégre egy válogatott meccsen vagyok, életemben először és nem a tetőt kéne nézegetni ilyenkor. Eltelt megint 10 perc és megtaláltam azt a légi folyosót, amivel a szakember teljes biztonsággal feltud mászni az izzókhoz, ha azok cserére szorulnak. Mielőtt eme felfedezésemről beszámoltam volna a Feleségemnek, elkezdtem azon gondolkozni, hogy miért nem köt le a meccs. Persze óriási megtiszteltetés magyar válogatott meccsen lenni, nagy élmény, főleg nekem, főleg elsőre, de valami zavart éreztem az erőmben. Ekkor kezdtem a mérkőzésről gondolkozni, és eszembe jutottak azok a statisztikák és nyilatkozatok, amiket a mérkőzés előtti napokban olvastam.
Ellenfél az a Kuvaiti válogatott, akikkel még nem játszottunk, nagyon gyorsak és jól cseleznek. Valami ilyesmit említett Egervári kapitány. megnéztem hányadik helyen állnak a világranglistán és a 113. helyen. Igen, nincsenek benne az első 100-ban sem. Nem értettem, miért nem lehet olyat nyilatkozni, hogy "igen, tisztában vagyunk az erőviszonyokkal és tiszteljük az ellenfelet, de nekünk csak a magabiztos győzelem az elfogadható". Mennyivel szebben hangzana, és nem gondolna mindenki arra, hogy húú most aztán jönnek az arabok és nagyon gyorsan cseleznek, és nekünk annyi lesz, biz'a kössük fel a gyatyónkat menten mostan. Egervári szakemberként elismerem, de az olyan habitusú edzők, mint Egervári, Várhidi, Bozsik, Gellei nem tudom hogyan spanolják fel a játékosokat, és hogyan ültetnek bele hitet és egészséges önbizalmat, ami óriási fegyver lenne a pályán.
Oké, tudom, hogy ez csak egy barátságos mérkőzés, és minden játékos a nyaralása elejéről jött ide. Persze nekik is jár a pihenés, de akkor a játékosok érdekében, és így a nézők érdekében szerintem nem kéne ebben az időben mérkőzést lekötni. Legyen rögtön a bajnokság végén egy-két közös edzés, és edzőmeccs valamelyik NB1-es csapat ellen egy hétfői estén, és utána mehetnek a játékosok nyaralni, pihenni stb. Egy ilyen 113. helyezett ellenfelet idehozni június elején szerintem teljesen fölösleges. Az elmúlt évek statisztikái is azt támasztják alá, hogy ebben az időpontban nem mentek nekünk a meccsek. Emlékezzünk vissza csak a hollandok elleni 6-1-re. Az augusztusi mérkőzés az teljesen rendben van, mert az lehet főpróba a létfontosságú szeptemberi tétmeccsek előtt. Lehet, hogy kívülről okoskodom csak, de ez csak az én véleményem, plusz a statisztikák is 
ezt támasztják alá.
Félidőben átlapoztuk a bejáratnál kapott MLSZ műsorfüzetet. Ez teljesen profi és hasznos kiadvány. Én, és még a Feleségem is előszeretettel lapozgatta. Két ország néhány statisztikája, játékosok és még a himnuszok kottája és fordításai is benne voltak.
A második félidőben sem történt nagyon említésre méltó dolog, a gólt leszámítva. A kuvaitiak szegények akartak, küzdöttek, de mi sajnos nem. De ha úgy vesszük ez is lehet pozitívum. Na jó abbahagyom.
Íme az értékelés:
Bogdán Ádám: Kirajzolódni látszik, hogy nekünk is lesz egy olyan kapusunk, mint németeknek a Kahn, a spanyoloknak a Casillas és olaszoknak a Buffon. Egyszerűen már most klasszis a srác. Igaz a meccsen sok dolga nem akadt, de ami igen azt maximális eleganciával és magabiztossággal hajtotta végre. Csak azért nem kap több pontot, mert kevés védést kellett bemutatni. (7)
Vanczák Vilmos: Sokan bántják a teljesítményét, de úgy gondolom hogy stabil alapembere a válogatottnak. Amit kell azt végrehajtja. Plusszot nem tud hozzátenni, de góljai mindig a lehető legjobbkor jönnek. Védő létére eléggé gólveszélyes. Lehet rá pontrúgásos taktikát tervezni. Az Ő góljával nyertünk. A mérkőzés embere. (7)
Guzmics Richárd: Picit kapkod, nincs még nemzetközi rutinja. Ha szerez akkor jó védő válhat belőle. A meccsen tette dolgát minden különös nehézség nélkül. (5)
Korcsmár Zsolt: Juhásszal nagyon jó belső védőpárost alkotnak. Most is megállta a helyét. Különösebb dolga nem akadt. (5)
Kádár Tamás: A magyar bajnokság végére picit mintha belassított volna. Igaz az utolsó bajnokin gólt szerzett. A meccsen próbálkozott-próbálkozott de sokat nem volt játékban, de ez a szélső erőltető taktika miatt volt talán. (5)
Kanta József: Örültem, hogy bekerült a keretbe, mert nekem Kanta olyan mint egy mini Snejder. Játékstílusuk hasonló, kár hogy külföldön nem futott be egy jó karriert, igaz még nem késő 28 évesen. A válogatott meccsen nekem nagyon fura volt, mert nem találta a helyét, látszott hogy nincs összeszokva a társakkal, így hiába adott zseniális passzot, sokszor célt tévesztett, ezért úgy tűnt, mintha elvesztette volna a labdáit. (4)
Varga József: Nem értettem, hogy hosszú kiadás után hogy került a kezdőbe, de Őt félteni nem kell, a posztján az egyik legjobb a mezőnyben. Tette a dolgát, de nagyon szezonvégi formát mutatott. (4)
Koman Vladimir: Nagyon fáradtan mozgott, szinte semmi nem jött össze neki. (3)
Dzsudzsák Balázs: Rajta is látszott a fáradtság, de Ő volt az egyetlen aki legalább akart. Volt egy bődületes kapufája. A közlekedési baleset után megérdemelte volna a gólt. (6)
Gyurcsó Ádám: Voltak ígéretes felfutásai, de sokszor akasztották. 10 kilót mindenképpen fel kéne szednie, mert ha két jó gyors és erős szélsőnk lenne azt sok csapat megirigyelné. (5)
Böde Dániel: A magyar bajnokságban és a törökök ellen igazi tank volt. Ahova Böde megy ott gól vagy gólhelyzet terem. Zseniális futballista, de látszott rajta a fáradtság. Talán ennek köszönhető, hogy nagyon szokatlan sokszor megtudták állítani. (3)
Lovrencsics Gergő: A mérkőzés egyik legjobbja. Nagy elánnal vetette bele magát a közdelembe. Látszott hogy nagyon akar bizonyítani. Fizikailag is sokat fejlődött a lengyeleknél. Ígéretes, és zseniális cselei voltak. Kár hogy a helyzeténél nem vette észre Dzsudzsákot, mert ezzel feltehette volna a koronát. Egervári úgy néz ki, hogy kincset talált. (7)
Németh Krisztián: Nem tudom mi történt vele, de nagyon bosszantó hibákat vétett sorozatosan. Fáradtság? (2)
Pátkai Máté: Varga, Pintér mellett Ő is a legjobb szűrők közé tartozik. Most is tette a dolgát. (5)
Juhász Roland: Az utolsó percben való beállásával a feladatát maximálisan betartotta. Öröm volt nézni, hogy igazi rutinos futballistaként áll be a pályára. Nem tudom Egervárinak mi volt ezzel a célja. Pátkai cseréjekor kellett volna Őt is behoznia, ha állítása szerint csak gesztusnak szánta a visszatérése örömére. Félreértés is lett belőle, nem volt jó húzás. A beállás szép volt. (7)
Ez a mérkőzés nem vette el a kedvemet a válogatott meccsre járástól, sőt meghozta azt. Tervezem, hogy a budapesti selejtezőkre is ellátogatok, amint lehet. Nekem egy élmény volt még akkor is ha az állomás fele a Taxis azt mesélte, hogy hova és hányszor vitte a kuvaitiakat pizzázni, és az eredményt tudakolva rögtön jobban értett a futballhoz, mint bárki más. Nem hiába vagyunk a 10 millió szövetségi kapitány országa. :)
Hajrá Magyarok!
Sopron, 2013.06.14.
--------------------------------------------------------------------------------
Törökország - Magyarország 1:1 (0:0)
Kicsit féltem a tegnap estétől, de titokban abban bíztam, hogy a fiúk megszerzik a győzelmet Isztambulban. Totón az egyik oszlopban behúztam egy X-et, a másikba pedig egy 2-est, biztos ami biztos alapon. Ezt a válogatottat ismervén eleve kizártam a félholdas éjszakát :)
Nézzük az összeállítást:
Isztambul, Sükrü Saracoglu Stadion, 42 000 néző,
jv: Mazic (szerb)
gól: Burak Yilmaz (62.), ill. Böde (71.)
sárga: Bekir Irtegün (59.), Burak Yilmaz (87.), illetve Varga J. (48.), Dzsudzsák (58.), Böde (75.), Király (92.)
Onur Recep Kivrak - Gökhan Gönül, Semih Kaya, Bekir Irtegün, Hasan Ali Kaldirim - Nuri Sahin (Kerim Koyunlu, 90.), Selcuk Inan - Arda Turan, Alper Potuk (Hamit Altintop, 70.), Umut Bulut (Mevlüt Erdinc, 80.) - Burak Yilmaz
Király Gábor - Vanczák Vilmos, Korcsmár Zsolt (Guzmics Richárd, a szünetben), Mészáros Norbert, Kádár Tamás - Varga József, Pintér Ádám - Koman Vladimir, Hajnal Tamás (Böde Dániel, 67.), Dzsudzsák Balázs - Szalai Ádám (Elek Ákos, 78.)
Aggódva figyeltem, hogy a válogatott milyen formában, lelki állapotban lesz egy elbaltázott román meccs után. Nem beszélve arról, hogy hirtelen az üres lelátó megtelik fanatikus törökökkel akik katlani hangulatot teremtenek. A himnusz és a csoportkép alkalmával a szemekben ugyanazt láttam amit pénteken: pimaszságot és önbizalomhiányt. Fogalmam sincs hogy jön össze a kettő, de egyből ez jött le. Nekem.
Az előző Meggypirosban kritizált Király Gáborral jelent meg a Nemzeti Sport címoldala "Vasakarattal"c. szöveg alatt. Pont ezt hiányoltam a pénteki meccsen, mert a fiatalokban megvan a győzni akaráshoz elengedhetetlenül szükséges ravaszsággal, pimaszsággal és játéktudással, csak a magyarokban oly sokszor hiányzó "Vasakarat" nem köszönt vissza a pályán. Tegnap sem.
Amint azt várni lehetett, hogy a törökök nekünk esnek, hajtani fognak és megpróbálják életben tartani az utolsó esélyüket Brazíliára. A törökök nagyon nagy erővel és "Vasakarattal" szegezték Gillette pengéiket a borostáinkhoz, amit összességében úgy érzem sikerült is hárítanunk, de ezt nagyban a Szerencsénknek, a Fortunának, a magyarok Istenének köszönhetünk. Több nyilatkozatban olvastam, hogy amit a Sors pénteken elvett, azt most visszaadta, szerintem éppen ezért van benne igazság, mert ha nincs aprócska szerencsénk sem, akkor nagyon csúnyán elvéreztünk volna a Magyarországnyi Isztambulban.
Mondhatni, hogy a törököket is a kebleire helyezte Fortuna, mert nekünk is megvoltak a helyzeteink. Nem volt sok, de azok nagyot durrantak. A törököknek sok volt, de valahogy elkerülte a kapunkat, vagy épp Király hárított. Pozitívum, hogy az ekkora nyomást ki tudtuk bekkelni. Igen, erős volt a kritika a válogatott felé, hogy nem tudunk bekkelni, de a tegnapi az volt. Sok hibával ugyan, megtörve bár, de fogva nem, nem hagytuk hogy bedaráljanak Bennünket. Éppen ezért egy katlanban, az isztambuli pokolban, az utolsó leheletükig küzdő, elszánt, életükért könyörgő félholdasok ellen nagyon nagy fegyvertény az egy pont. Dobálózhatunk azzal, hogy bezzeg a románok ellen, de a sok "ha"-nak semmi értelme nincs. Ez majd a végén fog kiderülni, hogy melyik pont mennyit is ér.
Király Gábor: Rutinja nagyon sokat számított. Az első félidőben neki köszönhető, hogy nem tömtek meg bennünket. Volt egy "szokásos" kirohanása, de összetehetjük a kezünket hogy nem lett belőle gól. Klasszis teljesítményt nyújtott, de nem úgy mint a második félidő közepén, amikor bealudt a pokoli hangulatú mérkőzésen mint Panev apó a kandalló melletti kis fotelban. A mérkőzés hőse lett volna, ha jobban koncentrál a góllal végződő beadáskor. 6 pont.
Vanczák Vilmos: Nagyon sokat robotolt, igazi rutinos játékosként futballozott. A legjobban őt jellemezte a küzdeni akarás, és a szíve szinte "gáttúzós" elánnal vitte előre, vagy éppen vissza, mert a védekező feladata zömét is jól végezte. A meccs legnagyobb helyzete is az övé. 8 pont.
Korcsmár Zsolt: Kár, hogy le kellett cserélni. Fiatal kora ellenére nagyon stabil játékot mutat. Nagyon határozott játékos és ez látszott tegnap is. Nem forgolódik össze-vissza, hanem odalép, ha kell keményen. Ameddig a pályán volt a feladatát jól végezte. 6 pont
Mészáros Norbert: A helyére Liptákot tettem volna, mert a románokkal szembeni fontos gyorsaság helyett, a törökök ellen a komoly fizikum számított. Ahhoz képest hogy gyors játékos, sajnos a döntések meghozatalában komoly lemaradásai vannak. Ezért fordulhatott elő, hogy a románok ellen, és most is sokszor késve reagált Burak Yilmaz reakcióira. Látszott hogy őt viselte meg a legjobban a románok ellen elvesztett két pont, mert érezte hogy az ő nyakába varrják a gólt. Szakmai stáb részéről vakmerőség volt ilyen lelkiállapotban újra a kezdőbe tenni a pokoli hangulatú mérkőzésen. A mezőnybe beszürkült. Egyelőre a magyar bajnokságban emelkedik ki. Ha szokja a külföldi meccsek nyomásait, és fejben is gyorsabb lesz, akkor klasszissá válhat. Tegnap (is) kevés volt. 3 pont
Kádár Tamás: Nagy kedvencem lett amióta a Diósgyőrbe igazolt. Látszik rajta hogy jót tett neki a váltás, azóta megtáltosodott. A későbbiek folyamán nagy erősségünk lehet. Pénteken és tegnap is a meccs embere volt. Egyszerűen nem lehet vele szemben párbajt nyerni. Teljesen stabillá tette a bal oldalt, így Dzsudzsák szabadabban mozoghat előre felé. Szinte minden megnyert hátul, sokat robotolt előre, gólpasszot dobott, nem is akármilyet. 9 pont
Varga József: Egy új magyar Gattuso lehet belőle, ha felszed magára 10 kiló izmot. Eszméletlen mennyit bír futni. A középpályán a szűrés volt a feladata. Nem hívta fel magára a figyelmet, beleszürkült a mezőnybe. Talán azt jelzi, hogy nem hibázott. 5 pont
Pintér Ádám: Vargával ellentétben volt egy-két bravúros szerelése. Összességében feladatát elvégezte. Plusszot nem tett a mérkőzésbe. Hálátlan feladat a védekező pályás poszt. 5 pont
Koman Vladimir: Jobban játszott mint a románok ellen, mert pénteken nagyon beleszürkült. Tegnap több passzal, és szereléssel vetette észre magát. Mint majdnem mindenkin, rajta is kifogott a nagy nyomás. Érdemes megnézni a besárgulást követő tekintetét a bíró felé, és a Böde gólját követőt is. Azt hiszem mindenkinek így kellene pályára lépni. Követendő példa. 6 pont
Hajnal Tamás: Két sikertelen passz után elment a kedve a mérkőzéstől, és egyszerűen nem tudott felpörögni. Két üres lelátós mérkőzése után (Lazio elleni, és a budapesti) megszeppent a nézőktől, ami maximálisan érthető is. Akart, de semmi nem jött neki össze. 5 pont
Dzsudzsák Balázs: Nagyon kár, hogy nem volt nála többet a labda, mert akkor megmutathatta volna miért is klasszis Ő. Önhibáján kívül keveset volt játékban. Ügyesen visszazárt, ha nála volt a labda, megtudott indulni előre. Kár hogy csak párszor hozták játékba. 5 pont
Szalai Ádám: A törökök egyszerűen bedarálták. 3-an is körbevették, rugdosták mikor labdát kapott. Látszott hogy készültek ellene. Egervárinak előbb kellett volna még egy csatárt küldeni mellé, hogy levegyék róla a tehert. Rossz kapitányi döntés miatt nem tudott eredményesen játszani. 4 pont
Guzmics Richárd: Féltem hogy Mészáros mellé, még egy középszerű NB1-es védő áll be, és nem egy miniállam, hanem maga a pokol ellen. Kellemesen csalódtam, mert feladatát maximálisan ellátta. Nem vettem észre, hogy mögé kerültek volna a törökök. A végén volt egy ígéretes fejese. Minden mindig nem jöhet össze. 6 pont
Böde Dániel: Egervári kapitány úr nagyot hibázott hogy nem jelölte a kezdőbe. Nem, nem utólag vagyok okos, hanem úgy gondolom, hogy az erős fizikumú törökök ellen, egy tankot kell bevetnünk. Böde hajt, küzd. Ha jön, akkor nagyon jön. Ahol ő ott van, ott borda épen nem marad. Nem a durvasága, hanem a férfiasan küzdeni akarása miatt. Nem ismer határokat. Így volt abban a kevés időben is mikor tegnap pályára lépett. Maximálisan azt hozta amit vártunk Tőle. Bunkeres ellenfél esetén kötelező őt berakni. Játszós, kinyílós ellenfél esetén jöhet helyette Szabics, vagy Rudolf, de tegnap kezdenie kellett volna. Gólt is szerzett. 8 pont
Elek Ákos: Becserélése után nem is láttam többé. A hátralévő időben a stabilitás és a védekezés volt a feladata. A maradék 12 percben a küldetését teljesítette. 6 pont
Játékvezető: Mazic az első félidőt szétfújta. Minden érintést lefújt. A törökök pedig színészkedve adták alá a lovat. Sokat állt a játék miatt, és tördelte is rendesen. A második félidőben hirtelen eltűnt, ami jó. Fele-fele. 5 pont
Magyarok: A csapat maximálisan próbálta betartani a szakmai utasításokat, ez látszott, hogy próbálnak fegyelmezetten játszani. Mint a románok ellen, itt az egyéni hibák miatt hiányzik még egy aprócska szikra, hogy nagy csapat legyünk. Összességében 4 pontot szereztünk egy fő rivális ellen, ami nagy fegyvertény. Romba döntöttük a magasabb futballkultúrával rendelkező ország VB álmait. Igen, mi...! :) 7 pont
Törökök: Valami súgja, hogy nincsenek jóban kapitányukkal, de saját magukért, és nemzetükért "all in" módban játszottak, hogy életben tartsák a kvalifikációs álmukat. A közönség is, és ők is mindent megtettek. Az ellenfél jól bírta idegekkel. 7 pont
Ősszel Bukarestben (Kolozsváron?) pontot-pontokat kell szereznünk, és akkor szinte biztosan esélyesek leszünk a 2. helyre. Most még nagy a harc és sok a kérdőjel. Romániában a 2. helyért játszik a két válogatott, ott dől el minden. Utána már csak szerencse kérdése, hogy mi lesz a vége. Egy maroknyi szurkolás hiányzott Budapesten a győzelemhez. Talán majd kint pótoljuk.
Hajrá Magyarok!
Sopron, 2013.03.27.
Vissza
--------------------------------------------------------------------------------
Isztambul felett az ég...
Múlt héten pénteken egyetlen perc alatt képes volt a szervezetem euforikus állapotba kerülni, és képes volt éveket öregedni. Mondanom sem kell ilyen a futball: szépít és öregít...
Én nem gondolom, hogy átok lenne rajtunk és vészharangot kell kongatnunk, mert csapatként hoztuk az utóbbi egy-két évben megszokott pimasz-játékos futballt. Mint a svédek elleni utolsó pillanatok alkalmából itt is egyéni hibák miatt vesztettünk pontokat. Fotelben ülve könnyű okoskodni, de megítélésem szerint Király Gábort nem szabad kapuba tenni akkor, ha olyan két klasszis kapusunk van, mint Megyeri Balázs és Bogdán Ádám, nem beszélve Gulácsi Péterről sem. Elismerem Király érdemeit, szakmai tudását, de (ami egy éve működött is) szoktatnunk kell a fiatal kapusokat a frontra, mert így tuti biztosítva leszünk az elkövetkező 10 évben kapusposzton. Király a pályafutása során ha kevesebb hibaszázalékkal hozza a "kirohanásos" rövidre zárásait, akkor világszínvonalú kapus lett volna. Így kapta a góljai 70%-át a válogatottban. Az más kérdés, hogy a két belső védő hibái miatt szorult ilyen kirohanásra. Ha megnézzük Bogdánt vagy Megyerit azt vesszük észre, hogy kirohanásuk határozott és bátran ütköznek, "kaszálnak" csatakiáltással, mert így a csatárokat megrémisztik és hibára kényszerítik őket. A válogatottból pont ez a csatakiáltás hiányzik, és Vanczák Vili szavaival élve szerintem ez a kis dolog kell, hogy nagy csapat legyünk. Talán egy Gattuso jól jöhetne. Varga József ha felszed 10 kiló izmot és egy kis latinos temperamentumot, akkor ez is meg lenne oldva. A keretben Böde Dániel is ilyen habitusú, mert robotol és eszméletlen küzdeni akarása van.
Remélem a srácok túlteszik magukat a pénteki fiaskón, de nem hiszem hogy olyan nehéz, mert egyértelműen jobbak voltunk a románoknál, csak hiányzott az önbizalom, egy kis bölcsesség a végére (időhúzás és labdajáratás) és a Nézők. Ez tényleg nem sok ahhoz hogy sikeresek legyünk, mert hiszem hogy ez a Csapat képes rá.
Isztambulban erőt adhat, hogy a törököket itthon megvertük, pénteken pedig a nagy vetélytárs(sic!) románokra alaposan ráijesztettünk. Elértük, hogy Törökország és Románia a "visszavágókon" tartson tőlünk. Erre csak a nagy csapatok képesek.
Jó dolognak tartom, hogy van pszichológus is a stábban, mert a legfontosabb dolgunk hinni saját magunkban és a csapat erejében. Egy fiatal, pimasz, szinte grundos csínytevésekkel megáldott srácok remélem tudni fogják a dolgukat. A kapus, a középpálya és a csatársor úgy érzem rendben van, csak a védelemnek kellene a fenti módon fiatalodnia és szemtelennek lennie egészséges módon. Nincs pro licenszem, de meggyőződésem hogy Szekeres Adrián a Videotonból, Gyömbér Gábor a Ferencvárosból kiváló védők lennének a válogatottban is.
A behívottak alapján a holnapi kezdő 11-em:
Bogdán - Varga, Pintér, Korcsmár, Kádár - Kovács, Koman, Elek, Dzsudzsák - Böde, Szalai/Szabics/
1987 óta nem tudtunk idegenben erősebb csapatot megverni tétmérkőzésen. Remélem a következő "Meggypiros"-ban magyar sikerről írhatok. Ahogy Buda egére félholdat hoztak a törökök, úgy Magyar fiúk, Isztambul felett fessetek be MINDENT piros fehér zöldre! :)
Hajrá Magyarok!
Sopron, 2013.03.25.
